1930

A világbajnokságok ötlete a FIFA alapítóinak agyában fogant meg, ám tényleges megindulása a francia Jules Rimet érdeme volt, aki az 1920-as években egyszerre töltötte be a FIFA és a francia szövetség elnöki tisztét. A FIFA 1904-es párizsi alakuló ülésén a britek nem vettek részt.

            Az 1930-as torna rendezési jogáért Olaszország, Spanyolország, Svédország és Uruguay is versengett, az európaiak azonban visszakoztak, amikor beérkezett a függetlenné válásuk centenáriumát 1930-ban ünneplő latin-amerikaiak kérvénye. Mindazonáltal az európaiak, ódzkodtak a részvételtől, és a rendezvény kezdete előtt 2 hónappal még egyetlen európai ország sem nyújtotta be nevezését. Eközben Argentína, Brazília, Paraguay, Chille, Mexikó és Bolívia mind megtették ezt, csak úgy, mint az Amerikai Egyesült Államok.

            A latin-amerikai országok azzal fenyegetőztek, hogy kilépnek a FIFA-ból. Végül Franciaország. Belgium, Jugoszlávia és – Károly király nyomására – Románia válogatottjai beadták a derekukat, és elutaztak Uruguayba.

            A résztvevők csekély száma miatt a 13 csapatot négy csoportra osztották. A kiemelt országok Uruguay, Argentína, Brazília és az Egyesült Államok voltak.

            A világbajnokság július 13-án, vasárnap délután vette kezdetét a Franciaország-Mexikó mérkőzéssel, és a franciák a 10. percben elveszítették a kapusukat, Alex Thepot-t, aki egy rúgás az állkapcsán ért. A posztot a balfedezet vette át, de a francia csapat még 10 emberrel is jónak bizonyult. Laurent, Langiller és Maschinot góljaival 3-0-ra vezettek, amikor Carremónak is sikerült a hálóba találnia. Maschinot ezt követően egy második lehetőséget is értékesített, és a mérkőzés 4-1-es francia győzelemmel végződött.       

            Két nappal később Franciaország alulmaradt Argentínával szemben, köszönhetően Monti góljának, mely 9 perccel a játékidő vége előtt született. A játék káoszba torkollott, amikor a brazil játékvezető, Almeida Rego 6 perccel a rendes játékidő letelte előtt lefújta a mérkőzést, miközben a kapura törő Langiller a lábában ott rejlett az egyenlítés lehetősége. A következő, Mexikó elleni mérkőzésen az argentin szakvezetés pályára küldte az ,,El Infiltrador” néven ismert ifjú Guillermo Stabilét. A 6-3-as argentin győzelemmel végződő meccsen 3 gólt ő szerzett, és végül a torna gólkirálya lett.

            Az első csoport élén Argentína végzett, a másodikban Brazíliát és Bolíviát legyőző Jugoszlávia. A negyedik csoport legjobbja az Egyesült Államok lett, amely kapott gól nélkül jutott el az elődöntőbe. Mindamellett az addig játékölő taktika nem vált be Argentína ellen, Amely 6-1-es győzelemmel a döntőbe került. A másik ágon Uruguay a Jugoszlávia felett aratott hasonló arányú győzelemmel verekedte magát a döntőbe, így a végső erőpróbán ugyanazoknak a csapatoknak kellett megvívniuk egymással, amelyek az 1928-as olimpia döntőjét játszották.

            Ez alkalommal Pablo Dorado a 12. percben szerzett vezetést Uruguaynak, de Peucelle egyenlített, és Argentína a 35. percben egy vitatott góllal előnyre tett szert, Stabile jóvoltából – aki az uruguayak szerint lesen volt! A szünet után Pedro Cea 2-2-re módosította a mérkőzés állását. A 65. percben a balszélső Santos Iriarte találatával már az uruguayiak vezettek, akik győzelmüket egy 4. góllal biztosították be, melyet Castro vágott a hálóba a lefújás előtti másodpercekben.

1930 (Uruguay)

Döntő

Uruguay                                  4 (1)

Dorado, Cea, Iriarte, Castro

Argentína                                 2 (2)

Peucelle, Stabile

Centenárió, Montevideo, 93 000 néző

Uruguay

Ballesteros, Nasazzi (csk.),

Mascherino, Andrade, Fernandez,

Gestido, Dorado, Scarone,

Castro, Cea, Iriarte.

Argentína

Botasso, Della Tore,

Paternoster, Evaristo J., Monti,

Suarez, Peucelle, Varralo, Stabile,

Ferreira (csk.), Everisto M.

Gólkirály

8 Stabile (Argentína)