1978

Amikor Argetína végre az otthonában aratott diadal, a hazai közönségen extázis és eufória lett úrrá.

            A River Plate Stadionban fanatikus szurkolók által biztatott hazaiak színpompás és drámai tornát rendeztek. A döntőig tartó útjuk mégsem volt mentes a vitatott mozzanatoktól, sem a pályán, sem azon kívül. Miután többször sikertelenül pályáztak a házigazda szerepére, az argentinok 1966-ban végül elérték, hogy nekik ítéljék a rendezési jogot, mire azonban 1978 elérkezett, sokakban aggodalmat keltett az ország belpolitikai helyzete. Az argentin játékosok súlyos terhet rótt a felelősség, hogy ki kell használniuk a hazai pálya előnyét. Az első mérkőzésükön sisteregtek az indulatok, dacára a River Plate stadionban összegyűlt szenvedélyes közönség biztatásának. A 12. percben Zombori góljával Magyarország szerezte meg a vezetést, de Leopoldo Luque három perccel később már ki is egyenlített. A magyar csapat két játékosát is kiállították, mielőtt Bertoni berúgta a győztes gólt. Olaszország és Argentína már biztosította a részvételét a folytatásban, amikor találkoztak, hogy kialakítsák az egyes csoport végső helyezéseit. Az olaszok kemény ellenfélnek bizonyultak, és a 67. percben Bettega góljával megszerezték a győzelmet.

            A kettes csoportban Lengyelország könnyedén és precíz futballt játszott. A nagy meglepetést Tunézia okozta, amelynek csapata gól nélküli döntetlent ért el Nyugat-Németországgal, sőt akár nyerhettek volna is. A brazilok ezúttal sem nyújtottak meggyőző teljesítményt, és csak a csoportelső Ausztria elleni szerencsés 1-0-s győzelmüknek köszönhették, hogy továbbjutottak a második körbe. Skóciának, az Egyesült Királyság egyetlen képviselőjének, megalázó vesszőfutásban volt része. Miután 3-1-re kikapott Perutól, Willy Johnsont, aki megbukott egy doppingteszten, hazaküldték. A bajokat szaporította az Irán elleni 1-1-es döntetlen, habár Hollandia elleni győzelmüknek köszönhetően a skótok végül emelt fővel távoztak.         

            Miközben Olaszország és Nyugat-Németország törekedett elkerülni a vereséget, a hollandok kockázatvállalásukkal gondoskodtak az izgalmakról. Az 1974-es döntő ,,visszavágója”, melyet a németekkel játszottak, a torna egyik legjobb mérkőzése volt. A végeredmény 2-2 lett, és Hollandia ismét a döntőbe jutott. Eközben, mivel Brazília 3-1-re legyőzte Lengyelországot, az argentinoknak, muszáj volt legalább négy góllal megverniük Perut. Hat góllal verték meg, olyan körülmények között, amelyek az egész világbajnokságra rossz fényt vetettek.

            Az inkább drámai, semmint színvonalas döntőn az Európában játszó Mario Kempes két gólt szerzett, míg a hollandok ezúttal is elbukták a végső erőpróbánál.  

1978 (Argentína)

Döntő

Argentína                                 3 (1)

Kempes (2) Bertoni

Hollandia                                 1 (0)*

Nanninga

Buenos Aires, Monumental, 77 260 néző

                        *hosszabbítás után

Argentína

Fillol, Olguin, Galvan, Passarella

(csk.), Tarantini, Ardiles

(Larossa), Gallego, Kempes,

Bertoni, Luque, Ortiz (Houseman).

Hollandia

Jongbloed, Krol (csk.),

Poortvliet, Brandts, Jansen

(Suurbier), Van de Kerkhof W.,

Neeskens, Haan, Rep

(Nanninga), Rensenbrink, Van de

Kerkhof R.

Gólkirály

6 Kempes (Argentína)