1978
Amikor Argetína végre az otthonában
aratott diadal, a hazai közönségen extázis és eufória lett
úrrá.
A River Plate Stadionban fanatikus szurkolók által biztatott hazaiak
színpompás és drámai tornát rendeztek. A döntőig tartó útjuk mégsem volt mentes
a vitatott mozzanatoktól, sem a pályán, sem azon kívül. Miután többször
sikertelenül pályáztak a házigazda szerepére, az argentinok 1966-ban végül
elérték, hogy nekik ítéljék a rendezési jogot, mire azonban 1978 elérkezett,
sokakban aggodalmat keltett az ország belpolitikai helyzete. Az argentin
játékosok súlyos terhet rótt a felelősség, hogy ki kell használniuk a hazai
pálya előnyét. Az első mérkőzésükön sisteregtek az indulatok, dacára a River
Plate stadionban összegyűlt szenvedélyes közönség biztatásának. A 12. percben
Zombori góljával Magyarország szerezte meg a vezetést, de Leopoldo Luque három
perccel később már ki is egyenlített. A magyar csapat két játékosát is
kiállították, mielőtt Bertoni berúgta a győztes gólt. Olaszország és Argentína
már biztosította a részvételét a folytatásban, amikor találkoztak, hogy
kialakítsák az egyes csoport végső helyezéseit. Az olaszok kemény ellenfélnek
bizonyultak, és a 67. percben Bettega góljával megszerezték a
győzelmet.
A kettes csoportban Lengyelország könnyedén és precíz futballt játszott.
A nagy meglepetést Tunézia okozta, amelynek csapata gól nélküli döntetlent ért
el Nyugat-Németországgal, sőt akár nyerhettek volna is. A brazilok ezúttal sem
nyújtottak meggyőző teljesítményt, és csak a csoportelső Ausztria elleni
szerencsés 1-0-s győzelmüknek köszönhették, hogy továbbjutottak a második körbe.
Skóciának, az Egyesült Királyság egyetlen képviselőjének, megalázó
vesszőfutásban volt része. Miután 3-1-re kikapott Perutól, Willy Johnsont, aki
megbukott egy doppingteszten, hazaküldték. A bajokat szaporította az Irán elleni
1-1-es döntetlen, habár Hollandia elleni győzelmüknek köszönhetően a skótok
végül emelt fővel távoztak.
Miközben Olaszország és Nyugat-Németország törekedett elkerülni a
vereséget, a hollandok kockázatvállalásukkal gondoskodtak az izgalmakról. Az
1974-es döntő ,,visszavágója”, melyet a németekkel játszottak, a torna egyik
legjobb mérkőzése volt. A végeredmény 2-2 lett, és Hollandia ismét a döntőbe
jutott. Eközben, mivel Brazília 3-1-re legyőzte Lengyelországot, az
argentinoknak, muszáj volt legalább négy góllal megverniük Perut. Hat góllal
verték meg, olyan körülmények között, amelyek az egész világbajnokságra rossz
fényt vetettek.
Az inkább drámai, semmint színvonalas döntőn az Európában játszó Mario
Kempes két gólt szerzett, míg a hollandok ezúttal is elbukták a végső
erőpróbánál.
1978
(Argentína)
Döntő
Argentína
3 (1)
Kempes (2)
Bertoni
Hollandia
1 (0)*
Nanninga
Buenos Aires, Monumental, 77 260
néző
*hosszabbítás után
Argentína
Fillol, Olguin, Galvan,
Passarella
(csk.), Tarantini, Ardiles
(Larossa), Gallego, Kempes,
Bertoni, Luque, Ortiz
(Houseman).
Hollandia
Jongbloed, Krol (csk.),
Poortvliet, Brandts, Jansen
(Suurbier), Van de Kerkhof
W.,
Neeskens, Haan,
Rep
(Nanninga), Rensenbrink, Van
de
Kerkhof R.
Gólkirály
6 Kempes (Argentína)
|